Miért iszunk teát? I. Genetika

Bloodzboi és Fotan: Objectophilia -  Dong Leng Cha

2018 májusában egy kutatócsoport egy kutatási programot mutatott be a Nature című folyóiratnak, ahol azt novemberben közzé is tették. Ez jelzi, hogy fontos, vagy legalábbis kevéssé ismert területről van szó.  F.GY barátom volt olyan kedves és másnap át is nyújtotta nekem, én pedig, elfogadva feladatom, már tolmácsolom is nektek a tea útján.  Egy tolmácsnak tolmácsolni kell, nem feltétlenül kell teljesen megértenie, mit hordanak össze a megbízók, én is így vagyok ezzel, ha vegyjelekről és biofizikáról van szó - nem tartozok az amatőr természetbúvárok és új gnózis hívőknek abba a csoportjába, akik szabadidejükben kvantumfizikai előadásokon ejtik le álluk. 

Mindösszesen lehet, hogy mégsem érdekel  túlságosan, hogy miért iszunk teát. Úgy alakult, hogy iszunk és írunk is róla, de tudom én, hogy ez is csak egy játék – persze néha azért egész komoly. Mindenesetre a cikk arra sarkallt, hogy kisebb sorozatban leplezzem le a tea útjára tévedőknek, hogy miért is iszunk teát.  Ez mégiscsak mindannyiunknak egy nagy titok, nemde?   Először maradjunk az öntudatlan, állati, genetikai, vegyjeles részénél, amit a derék Jue-Sheng Ong és társai fundáltak ki számomra teljességgel érthetetlen főként statisztikai, genetikai módszerekkel.

Egy kis vargabetűvel kell kezdenem. Régóta fennáll egyfajta ideológiai – hogy azt nem mondjam filozófiai különbség a kávé és a teaivás között. Ezt az ideológiai különbséget látványosan szemlélteti egy cikk a chanoyu quarterly 71. számában "The Spirit of Tea is Global" címmel Sen Soshitsu, az Urasenke (tea)nagymester tollából, aki bevallja, hogy életében sosem ivott kávét és nem is kívánja.  Ma, amikor a matcha fülkeforradalom közepette ceyloni macsa ömlik a reggeli műsorokból és kávéstúdiók tucatjai értekeznek az olasz pörkölés megfelelő mértékéről, meghaladottnak tűnhetne ez a nézet, de mi tudjuk, hogy a kávés és teás társadalom jól láthatóan elkülönül, hogy úgy mondjam, nem egy húron pendül. Ennek most itt vannak a tudományosan is elővezetett, megmért és bemutatott bizonyítékai, úgyhogy vágjunk bele.

A kávé a tea és az alkohol (!) széles körben fogyasztott kesernyés italok, amelyeknek mind előnyös, mind hátrányos hatásaik ismertek. Az említett italok egyéni toleranciája nagyrészt a bennük jelenlévő koffein és az etanol metabolizmusától függ, míg jelenleg nem tisztázott, hogy kedvelésükben mekkora szerepet játszik az ízük. Számos megfigyelésen alapuló tanulmány adós maradt az italok keserű komponenseinek, (így a kinin, a propylthiouracil és a koffein) és a fogyasztás mértéke közötti esetleges összefüggések tisztázásával. Egy ilyen, az ízlelést célzó kutatássorozat eleve nagy erőforrásokat igényel, nem is szólva arról, hogy sokféle zavaró tényező, akár az interjúalanyok betegségei is komolyan befolyásolhatják a tanulmányok függetlennek tekinthető, megbízható eredményeinek létrejöttét. Szerencsére az ízlés genetikájával kapcsolatos legújabb eredmények és statisztikai módszerek lehetővé teszik ezeknek a csapdáknak az elkerülését. A PROP, a kinin és a koffein érzékelésének öröklődési valószínűségét klasszikus ikerkísérletek során 0.73, 0.40, és 0.36-ban állapították meg.  Később genetikai kutatások megállapították a keserű ízért felelős genetikai tényezőket, ezek között a PROP-ért felelős keserű íz érzékelését közvetítő TAS2R38 gént a 12. kromoszómán található, a koffein és kinin érzékelését ellátó a keserű íz érzékeléséért felelős géncsoporton belül. Ezeknek a géneknek az azonosítása után vetődött fel a Mendeli randomizáció használatának lehetősége.  Ez a módszer nagy adatbázisok alapján az emberek genetikai változatosságát vizsgálja, illetve használja, többek között különféle betegségek előfordulásának, elterjedésének genetikai alapú meghatározására és ebben az esetben az említett italok és a népesség keserűség érzékelésének feltérképezésére. Mivel a génállományunk egy-egy népességcsoporton belül adott, ezért ezzel a módszerrel különféle eltéréseket és akár életmódbeli jellegzetességeket is összefüggésbe lehet hozni egymással. Ebben az esetben a keserű íz érzékeléséért felelős gének, a PROP (rs1726866), a kinin (rs10772420) és a koffein (rs2597979)  valamint a tea, kávé, alkohol fogyasztásának kapcsolatát vizsgálták  több, mint 430 ezer 37-73 éves fehér brit állampolgár genetikai adatai alapján. A kutatáshoz ezután felhasználták a brit Biobank bevalláson alapuló kávé, tea és alkohol fogyasztási adatait, amit tovább súlyoztak kizárva a szereplőket napi 2 csésze tea/kávé fogyasztás alatt és napi 5 csésze tea/kávé fogyasztás felett, majd tovább finomították a résztvevők nemére, korára, dohányzási szokásaira vonatkozó adatokkal. A populáció minta  átlagos teafogyasztása egyébként napi 3,51 csésze teát eredményezett.

Az eredmények arról tanúskodtak, hogy ezzel a módszerrel nagyon kis eltérést és összefüggést is ki lehet mutatni a keserű íz érzékeléséért felelős gének és a tea, kávé, alkohol fogyasztás eredményei között.

A kutatás egyértelmű összefüggést talált a „keserű ízek érzékelése” és a kávéfogyasztás között. A koffein keserűségére genetikailag érzékenyebb csoportokban kiugró volt az erős kávéfogyasztók száma, de ugyanez a csoport kevésbé volt érzékeny a kinin és a PROP keserűségre. A kinin és a PROP keserűségére fokozottabban érzékenyek viszont szinte biztosan erős teaivók voltak és a legalacsonyabb köztük a kávéivók száma.

Nemcsak ideológiai és spirituális tehát a tea/kávé szembenállás, hanem immár genetikailag is igazolt. A koffeinre való nagyobb érzékenység – és ezt az érzékelésre kell érteni – csökkent teafogyasztást eredményez. A kutatást súlyozták a brit lakosság tea/kávé fogyasztásának egyenlőtlenségeivel is, amiben természetesen törrténelmi és kulturális okok miatt a tea kap nagyobb hangsúlyt. Az alkohol fogyasztásra való nagyobb kitettséget a pajzsmirigyhormonok szintézisét gátló PROP-re való érzékenység fordított arányban befolyásolta, a koffein és a kinin szerepe nem volt kimutatható. A tea – kávé ellentét hangsúlyosan nagyobb volt a nők esetében, vagyis minél érzékenyebb egy nő a koffeinre, annál kevésbé valószínű a teafogyasztásra való hajlandósága és nő a kávéfogyasztás iránti elhivatottsága. Könnyű dolga volt Twinningsnek, pedig neki nem álltak rendelkezésére ezek az adatbázisok, neki csak jó szaglása és intuíciói voltak.

Hasonló eredményeket hoztak az ausztrál népességen végzett kutatások is.  Vitára ad okot viszont, hogy a brit BIO bank adatállománya nem tükrözi hűen az ország társadalmi szerkezetét, ami jelentős változónak mondható, hiszen jól tudjuk, hogy a szociálisan kitettebb, magasabb iskolázottságú, Brexitre szavazó stb. populációk tea-kávé-alkohol fogyasztási szokásai jelentősen különböznek egymástól. Nem is beszélve a budapesti bulinegyedben tomboló Z generáció koffein érzékenységéről. Mindenesetre a tanulmány a világon először világos korellációt mutatott ki genetikai állományunk és fogyasztási szokásaink között, ami pedig nyilvánvaló összefüggésben van életkilátásainkkal, egészségünkkel, várható betegségeinkkel.

Összefoglalva: a koffein iránt érzékenyebb embertársaink   (ezen nem azt értjük, hogy milyen érzékenyek a koffein hatására, hanem a koffein érzékeléséről beszélünk) nagy valószínűséggel kávéfogyasztók.  A kinin és PROP keserűségére érzékenyek inkább tea választók.  Más szóval  a teát annak a kávéhez képest magasabb koffein tartalma ellenére nem a koffein miatt választjuk. Valami másért.  Innen már csak két lépés lenne a tea csí és a tea rasszizmus, ezért nem is megyek tovább és minden kávé fogyasztót arra biztatok, hogy bátran haladja meg magát és génjeit. A kávé gyors és keserű, a tea lassú és édes. (És van benne csí)  

Már látom a jövőt, amikor a megszületendő (!) gyermek genetikai vizsgálata alapján a szülők a gyerek születése után azonnal megvehetik neki a gong fu tea készletet és a friss sheng puer teát, amit majd 18 évesen adnak neki oda, jelentősen növelve ezzel az ifjú szellemi és anyagi tőkéjét is.

Köszönjük F.Gy segítségét, amiért fehér botunkat tartva bevezetett bennünket a tudomány szentélyébe.